A világ peremén, ahol a hegyek az eget érintik, és a vizek a végtelen tengerbe folynak, egy ősi szem nyílik meg az éjszakában. Nem emberi szem ez, hanem maga a Világ Lelkéé – az Őrzőé, aki minden idő kezdete óta figyeli a földek és tengerek sorsát.
Az emberek azt mesélik, hogy amikor a Nap alábukik és a csillagok felragyognak, az Őrző Szeme kinyílik, és belenéz az univerzum szívébe. A narancs fény, amely íriszében vibrál, a tűz és a teremtés szikrája, míg a pupilla mély sötétje a végtelen ismeretlen kapuja.
A hegyek aljában élők úgy tartják: aki a tó tükrében megpillantja a Szemet, az látomást kap arról, mi rejlik önmaga mélyén – félelmeit, vágyait, de legfőképp a saját igazságát. Ám nem mindenki bírja elviselni a látottakat: sokan sírva roskadnak térdre, mások új erőre kapva indulnak el a saját sorsukat beteljesíteni.
Mert az Őrző nem ítél, csak figyel. Ő a világ lelki tükre, amelyben mindenki meglátja, hogy ki is ő valójában.
50x50 vászon
